Minden ami Ló!

Arab

Az arab a világ legrégebbi tiszta vérben tenyésztett lófajtája. A történelem elõtti idõkben Ázsiában és Közel-Keleten élt vadlovak leszármazottja. Az arabot több országban háziasították, így a helyi feltételeknek megfelelõen egymástól eltérõ típusok alakultak ki. Ezek közül a sivatagi arab, a beduinok lova a legismertebb.
A beduinok olyan lovat akartak, melynek külleme megnyerõ, és amely képes alkalmazkodni a zord sivatagi körülményekhez.
Így hát elkezdõdött a 2000 éves szelekciós tenyésztõi munka. A kancákat bátorságuk és állóképességük, a méneket pedig a külsejük és intelligenciájuk alapján válogatták. A beduinok ügyeltek a fajta tisztaságára, csakis tiszta vérû egyedeket vontak a tenyésztésbe. A lovakat beltenyésztették is, hogy a lehetõ legjobban rögzítsék a fajtajelleget.
A fejlõdésére nagy mértékben hatott az iszlám vallás. A 7. században a próféta, Mohamed ismerte fel a bátor, gyors és mozgékony lovak jelentõségét a hadviselésben. Híveinek szinte kötelezõ volt a lovak szeretete, tisztelete, és azt hirdette, hogy a lónak adott minden egyes gabonaszem után a hívõ egy bûne a mennyben megbocsáttatik.
Ahogy az iszlám birodalom terjeszkedett, az arab ló egyre népszerûbb lett Európában. Az európaiak is felismerték a fajta remek tulajdonságait, ezért nemsokára mindenhol próbálták a helyi fajtákkal keresztezni.
Mivel az arab jól örökíti utódaiba felépítését, hamarosan népszerû lett mint fajtaalapító-és javító ló. Ennek következtében jobban hatott a világ lóállományára mint bármely más lófajta a világon.
Minden melegvérû fajtában találkozunk arab vérrel, de sok póni és néhány hidegvérû kialakulásában is szerepet játszik az arab vér.

Jellemzõk:
Szín: pej, sárga, szürke
Marmagasság: 150-155 cm
Küllem: csukafej, tûzött nyak, rövid hát, mély szügy, izmolt far, kemény végtagok
Viselkedés: intelligens, kitartó, tüzes, bátor
Használati mód: hátas-és versenyló, illetve fajtajavító

Kialakulás:
Ázsiai vadló-> ARAB

Angol telivér

Angol telivért a világ leggyorsabb és legértékesebb versenylovaként tartják számon.
A lóversenyzés Angliában, II. Károly uralkodása alatt virágzott fel. A honos fajták legjobb kancáit importált arab, török, és berber lovakkal keresztezték, s így kialakult egy tetszetõs küllemû, gyors típusú versenyló.
Ahogy a lóversenyzés egyre népszerûbb és elterjedtebb lett, a tenyésztõk egyre több figyelmet fordítottak a pedigrére, és csak versenyeken kipróbált õsöktõl származó lovakat használtak a tenyésztésben.
Kezdetben a telivért hosszú, 4-12 mérföldes távon (ez kb. 7-20 km) indították, de késõbb népszerûbbé váltak a rövidebb versenyek, így fiatalabb lovak is versenyezhettek.
A telivér iránt mindig élénk külföldi érdeklõdés mutatkozott, ezért nagy számban exportálták. Ma már szerte a világon tenyésztik, néhány ország pedig kimagasló eredményeket ért el:
- Az USA rendkívül híres fiatal sprintereirõl
- Franciaország a közép-és hosszútávfutó telivéreivel büszkélkedhet
- Írországban szintén kiváló telivéreket tenyésztenek
Jó felépítésének, hosszú, könnyû, elegáns lépteinek és egyensúlyérzékének köszönhetõen az angol telivér kitûnõ hátasló is.
Nyugodtabb vérmérsékletû fajtákkal keresztezve remek díjugró, díjlovagló, military-és vadászlovak származnak tõle.

Jellemzõk:
Szín: telt színek
Marmagasság: 150-182 cm, használati módtól függõen
Küllem: változó; finom, elegáns fej, hosszú, ívelt nyak, mély szügy, rövid, erõs hát, izmolt far, kemény végtagok
Viselkedés: bátor, lelkes

Kialakulás:
Arab-> török-> berber-> galloway-> ANGOL TELIVÉR

Quarter horse

Quarter horse

Amerika legrégibb, ma is tenyésztett fajtája a quarter horse.
A 17. században a virginiai és karolinai városok fõutcáján minden szombat és vasárnap lóversenyeket rendeztek. A táv negyed mérföld (kb. 400 m) volt. A csikaszó indiánok pónijai és az Angliából importált telivérek keresztezésébõl származó lovak rendkívül gyorsnak bizonyultak ezen a távon, így rövidesen megkezdõdött tenyésztésük. A "quarter" angol eredetû szó, jelentése: "negyedes". Ez az elnevezés a negyed mérföldes versenyek után ragadt e fajtára.
A quarter tenyésztése a gyorsaságra és a nagy gyorsulást feltételezõ sprintre irányult.
Ahogy a fajta terjedt, egyre több jó tulajdonságát ismerték fel. A quarter nagyon erõs ló, válla, fara izmolt, nagy távolságot tud megtenni egy testesebb lovassal és annak málhájával együtt. Robbanékony, képes szûk fordulatokra, mely alkalmassá teszi a csorda melletti munkára.
A quarter egyesíti az erõt, a gyorsaságot, a mozgékonyságot, az intelligenciát. Könnyen betörhetõ fajta, ezért is ilyen népszerû.
Használati módtól függõen különbözõ típusai alakultak ki, de minden típus hasonló tulajdonságokkal rendelkezik. A nagyobb testûek munkalovak, a kisebbeket pedig versenycélokra használják.
Az USA-ban a quarter a legnagyobb egyedszámú fajta. Népszerûsége okán nagy számban exportálják.

Jellemzõk:
Szín: telt színek
Marmagasság: 150-160 cm
Küllem: rövid fej, izmos nyak, zömök törzs, széles, izmolt far, finom végtagok
Viselkedés: intelligens, sokoldalú, odaadó
Használati mód: hátasló-és versenyló, mezõgazdasági alkalmazás, rodeó

Kialakulás:
Arab->berber->török->andalúziai->telivér-> QUARTER HORSE

Musztáng

A musztáng Észak-Amerika elvadult lova. A spanyol telepesekkel érkezett ide, így eredete az andalúziai, az arab és a berber fajtákra vezethetõ vissza. Több mint 300 évig élt vadon, ezalatt kemény, szívós és független fajtává alakult. Sokat közülük az indiánok fogtak be, majd késõbb pedig a marhahajcsárok között vált népszerûvé.
Gulyaérzetét megfelelõnek találva hamar munkára is fogták, eközben pedig megkezdõdött keresztezése a telepesek lovaival, hogy nagyobb testû munkalovat alakítsanak ki. Késõbb a telivérrel nemesítették. A quarter horse is a musztángból alakult ki.
A vadon élõ musztángok száma mára sajnos erõsen lecsökkent, törvényi védelem alatt állnak. A védelmen túl intézményesített formában különbözõ nyilvántartások is mûködnek az egyes vérvonalak megõrzése érdekében.

Jellemzõk:
Szín: minden szín
Marmagasság: 145-155 cm
Küllem: változó; könnyû test, kemény végtagok
Viselkedés: független, konok
Használati mód: terelés, lovaglás, távlovaglás

Kialakulás:
Andalúziai-> arab-> berber-> török->-> MUSZTÁNG

Pinto

A köztudat sokáig az amerikai indiánokhoz kapcsolta e látványos megjelenésû lovat. Mára széles körben elterjedt hobbi-és bemutatólóvá vált. Kezdetben a pintót, színtípusként jegyezték.
A pinto színmintái két csoportba sorolhatók. Overónak nevezik, amikor nagy fekete és fehér foltok váltakoznak. A tobiano mintánál fehér alapszínen bármilyen színû foltozottság- a feketén kívül- elõfordulhat.

Jellemzõk:
Szín: fehér és fekete, vagy fehér és -feketén kívül- bármelyik szín kombinációja
Marmagasság: változó
Küllem: változó
Viselkedés: változó
Használati mód: hobbilovaglás, mezõgazdasági munka, bemutatók

Kialakulás:
Musztáng-> PINTO

Ez csak néhány a sok közül...:D

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat